Tárgyak:
- Op erősítő bemutatása
- Találékony erősítő
- Nem feltaláló erősítő
- Különbség / Differenciál erősítő
- Készlet-kiegészítő
Op erősítő bemutatása:
Az Opamp a műveleti erősítőt jelenti; hollandul ez azt jelenti: műveleti erősítő. Az op erősítőket integrált áramkörökben (például számítógépek nyomtatott áramköri lapjain) használják nagyon magas erősítési tényezővel, ami felerősíti a bemeneti feszültséget (például egy érzékelő). Az erősített jel ezután alkalmas bemeneti jelként egy vezérlőeszközhöz, például az ECU-hoz. Az erősítési tényező elérheti a 100.000 XNUMX-et és még többet is.
Az erősítési tényező ellenállások használatával csökkenthető, így a kimeneti feszültség soha nem haladhatja meg a (korábbi) maximális értéket.
Az ábrán a műveleti erősítő szimbóluma látható. A VS + és VS – csatlakozásokat gyakran kihagyják.
Ha feszültségkülönbség lép fel a műveleti erősítőn, és a + feszültsége nagyobb, mint a -, a kimeneti feszültség felerősödik. Ezzel szemben, ha a – nagyobb, mint a +, a kimeneti feszültség negatívan erősödik. Ezt tudatosan lehet használni egy ötletes erősítővel. Egy találmány szerinti erősítővel a kimeneti feszültség negatív lesz. A plusz és mínusz jelek a műveleti erősítő képén is váltakoznak. Ahogy most az op erősítő látható, ez egy nem feltaláló erősítő. A kimeneti feszültség pozitív lesz.
Op erősítő feltalálása:
A műveleti erősítő pozitív bemenete a földhöz van kötve. A pozitív feszültség ezért mindig 0. Az ellenállásértékek határozzák meg az erősítési tényezőt (A). Az „U in” feszültség egy érzékelő jele lehet, amelyet az U kimenethez csatlakoztatott ECU-hoz erősítenek.
Egy kitalált műveleti erősítővel az erősítési tényezőt a következő képlettel lehet kiszámítani:
A következő számítási példa U in = 1 Volt és U in = 4 Volt. A törteket keresztben megszorozva az U in feszültséget megszorozzuk az erősítési tényezővel. Ez kiszámítja a kimeneti feszültséget (U out).
Ha az erősítési tényezőt megnöveljük (például 100-ra), látni fogja, hogy az U in minimális növekedésével az U out nagyon gyorsan növekszik. Soha ne felejtsd el, hogy a feltalált műveleti erősítő kimeneti feszültsége negatív.
R1 = 10kΩ = 10000Ω
R2 = 20kΩ = 20000Ω
Nem kitalált műveleti erősítő:
Hasonlítsa össze a nem feltaláló műveleti erősítőt a feltaláló műveleti erősítővel. A különbség az, ahogy a neve is sugallja, hogy ez a műveleti erősítő nem találja ki (fordítja) a feszültséget. A kimenő feszültség tehát pozitív. Az alábbi számítást egyszerű módon, az A erősítési tényezőt a bemeneti feszültséggel megszorozva végezzük.
R1 = 10kΩ = 10000Ω
R2 = 20kΩ = 20000Ω
Különbség / Differenciálerősítő:
A különbség/differenciálerősítő összehasonlítja a 2 bemeneti jelet (U az 1-ben és U az 2-ben), majd felerősíti azokat. Az alábbi ábra összehasonlítja az U feszültséget 1-ben és U feszültséget a 2-ben. Ezek 2 és 4 voltosak. A különbség ezek között 2 volt. Ezt felerősíti az erősítési tényező, amely az R1 és R2 ellenállásértékektől függ:
U az 1-ben = 2 volt
U az 2-ben = 4 volt
R1 = 10kΩ
R2 = 20kΩ
R3 = 10kΩ
R4 = 20kΩ
Készlet-kiegészítő:
A feltaláló összeadó kiszámítása kétféleképpen történhet. A legegyszerűbb módja az, ha az R2, R1 és R2 ellenállások mindegyikének ugyanaz az ellenállás értéke, mint a példában (3. mód). Ha ezek az ellenállások nem egyenlőek egymással (például R2 értéke eltérő, mint R1 és R2), akkor az 3. módszert kell használni:
U az 1-ben = 0,1 volt
U az 2-ben = 0,2 volt
U az 3-ben = 0,3 volt
R1 = 2,5 kΩ
R2 = 2,5 kΩ
R3 = 2,5 kΩ
R4 = 10 kΩ
1. út (R1, R2 és R3 nem egyenlő)
2. út (R1, R2 és R3 egyenlő)
